Megfordultam és láttam, hogy a férjem meredten figyel.
- Te mit csinálsz? - kérdezte.
- Szerinted? - kérdeztem vissza
Szerintem a napnál is világosabb, hogy megpróbálok felkelni. Tény, hogy ezt a szokásosnál furcsábban adom elő, de mit kell ezen bámulni? Először a jobb lábam dugtam ki a takaró alól, a mozdulatot a ballal igyekeztem követni, de kb. itt meg is rekedtem. A kezemet már nem sikerült kinyújtani. Óvatosan hasra fordultam és tolatva, csúszva megpróbáltam fekve lefarolni az ágyról. Az egész mozgássort (ha ezt lehet annak nevezni) halk jajgatásokkal és sziszegésekkel kísértem, míg el nem értem az ágy szélét, onnan négykézláb folytattam volna, de ekkor érzékeltem férjem figyelő szemeit.
- Azt hiszem, kicsit izomlázam van - nyugtáztam magam és felé is a tényt, majd kényszeredett vigyorral az arcomon talpra álltam, tettem néhány bizonytalan lépést és magamra csuktam a wc ajtót.
Ó te jó ég! Most hogyan tovább? Azokra a deszkákra rá kellene ülni, de rettentő alacsonyan vannak. Szétszakad a combom, semmim nem hajlik. Ha kétoldalt a falnak kitámasztom a testem a kezeimmel, akkor le tudnék ereszkedni, de valahogy mindkét karom megrövidült, ezért inkább határozott elszántsággal becsapódom fentről, így rövidebb ideig tartanak szenvedéseim.
Szólj hozzá!
20 perc és három metrómegálló választott el az edzőteremtől, amikor a Deák térnél eszembe jutott, hogy nem szőrtelenítettem a lábam. Vagy kinőtt a szőr, vagy nem. A hosszú nadrágban nem látszik, de az edzéses gatyóm csak térdig ér. Most már nem tudok mit kezdeni a problémával, illetve még van az a lehetőség, hogy
A, megfordulok és hazamegyek
B, bízom abban, hogy a pólomon lévő hipófoltok elterelik a figyelmet a lábszáramról
C, még az is kiderülhet az öltözőben, hogy nem szőrös a lábam.
1 komment
Sikerült olyan hosszan elmélkednem a súlygyarapodás kérdésén, hogy közben híztam egy kilót. Erre a hétvégén, a szüleimnél jöttem rá, mert nekik van mérlegük. (Nekem azért nincs, hogy ne kelljen szembesülnöm efféle csúfságokkal.) Szóval ha 3-4 havonta elmegyek anyuékhoz, akkor titokban ráállok a mérlegre. Az eredménytől függ, hogy megosztom-e a családdal a kilók számát. Ha fogyok, akkor körberohanom a házat a jó hírrel, most viszont a mérleg szerint híztam, ezért közöltem apuval, hogy szar a mérleg. Még flegmán odaszúrtam azt is, hogy ideje lenne beállítani, vagy venni egy újat, nem egy nagy kiadás. Ebből persze kisebb családi csetepaté kerekedett, mert apu minden műszere és ketyeréje köztudottan precíz és pontos, tehát ki van zárva a tévedés és különben is kikérik maguknak, meg aztán ez a mérleg mindig igazat mutat. Odáig fajult a veszekedés, hogy apu hozott öt kiló bontatlan lisztet, rátette a mérlegre, és megnéztük mit mutat. Na? Mit mutatott? Hát 5 kilót. Basszus, ezt bebuktam. Dupla szényen a nagy szám és a nagy súlyom miatt. Híztam. De mi a fenétől? Nem is látszik. Két lehetőség van: vagy az agyam térfogata nőtt, vagy a hajam és a körmöm hosszabb a szokásosnál. Vagy a harmadik, ami a legrosszabb: daganatom van és az növekszik bennem, úgyhogy hamarosan meghalok.
Biztos, ami biztos, aznap nem ettem, inkább megnéztem a google-ban, hogy találok-e ,,súlygyarapodás ok nélkül" címszó alatt valamit. A terhességen kívül nem írtak semmiről és mint tudjuk, az sem ok nélkül következik be. Még megkörnyékeztem a fiam, mert ő mindig olyan cukin-elfogultan bókol, bármilyen rosszul nézzek is ki. Szükségem volt egy jó szóra. Benne nem csalódtam, most is dicsért. Közölte, hogy a hasam és a derekam mintha kicsit hájasabb lenne, de ez jó, mert ,,tudod anya, én szeretek nagy, puha hason aludni," Kösz.
Szólj hozzá!
Míg az emberek többsége a fogorvostól, a vérvételtől, a pókoktól és a végbéltükrözéstől tart, addig én leginkább a fodrászoktól, a próbafülkéktől és az edzőtermektől félek. Minden olyan dolog frusztrációt okoz bennem, amiben hiányosságot szenvedek. Például mindig dús, fényes, szélben és esőben is tartós hajra vágytam, de mivel ez nincs, így félek a fodrászoktól, mert némelyik képes az egyébként is gyenge adottságaimon tovább rontani. A próbafülkékben pedig valamilyen rejtélyes módon mindig szélesebb vagyok, mint az otthoni tükörben és a felülről jövő világítás miatt minden bőrhibám halmozottan jelentkezik. Egy-egy vásárlás során ezért éveket öregszem és jópár kilót hízom.
Az edzőtermekkel is számtalan problémám van. Sorolom:
Szólj hozzá!
Szóval, be kell látnom, attól, hogy elmélkedem saját sanyarú sorsomon, még nem leszek kisebb darab. Márpedig a valóság az, hogy nem tudom mikor, de megnövekedett a térfogatom. Nem ugrásszerűen, hanem úgy szépen lassan, évről-évre rakódtak rám a párnák. Rá szoktam fogni a szülésre, de hát már 10 éve szültem és utána nem is maradtak rajtam plusz kilók, csak valahogy átrendeződtem, megasszonyosodtam. Mint ahogy a férfiak megemberesednek.