20 perc és három metrómegálló választott el az edzőteremtől, amikor  a Deák térnél eszembe jutott, hogy nem szőrtelenítettem a lábam. Vagy kinőtt a szőr, vagy nem. A hosszú nadrágban nem látszik, de az edzéses gatyóm csak térdig ér. Most már nem tudok mit kezdeni a problémával, illetve még van az a lehetőség, hogy

A, megfordulok és hazamegyek
B, bízom abban, hogy a pólomon lévő hipófoltok elterelik a figyelmet a lábszáramról
C, még az is kiderülhet az öltözőben, hogy nem szőrös a lábam.

Mivel a mozgólépcső határozottan  vitt előre, az A lehetőséget elvetettem, erősen reménykedni kezdtem a C verzióban és szükség esetére betáraztam a B-t. Egyébként meg az egész szitut magamnak köszönhettem, minek kellett leveleznem Imivel.

Imivel a kapcsolatom úgy kezdődött, hogy Balázs azt írta, Imi tudja. És ezt Balázs onnan tudja, hogy már egy hónapja jár Imihez és azóta minden megváltozott. Balázs szerint  Imi tudja mindazt, amire nekem szükségem van, mert Imi kedves, figyelmes, intelligens, türelmes, ápolt, izmos, ért a szakmájához, láthatóan volt gyerekszobája, udvarias, barátságos, okos....Nekem már ennyi is sok volt, de Balázs még hozzátette: ,,szeretni fogod". Én? Mr. Tökéletest? Ki van zárva. Már most utálom. Tuti, hogy mellette csak még jobban érvényesülne minden fogyatékosságom.  De rám ugyan senki ne mondja, hogy nem élek a felkínált lehetőséggel, meg hát valószínűleg Balázs sem akar nekem rosszat. Teszek egy próbát, megkeresem Mr. Tökéletest. (Szegény még nem tudja, hogy Mrs. Tökéletlen a láthatáron.) De nem leszek nagyon gonosz, megadom a menekülés lehetőségét. Nem hívom telefonon, mert úgy kínos lenne azonnal nemet mondania, inkább írok pár sort neki, akkor még mindig megteheti, hogy nem válaszol, én meg hátradőlve gúnyosan megjegyezhetem: lám-lám, én próbálkoztam,  igazán nem rajtam múlt a plöttyedtség megszüntetése, de hát ilyenek ezek a személyi edzők...

Ott csúszott hiba a számításomba, hogy Imi félóra múlva válaszolt a levelemre és mivel az 1. edzésre konkrét időpontot is ajánlott, én ijedtemben igent írtam és így csapdába estem. Ő nem tudhatta, de én úgy vagyok programozva, hogy a mások iránti felelősségérzetem nagyobb, mint amit magammal szemben tanúsítok, ezért nincs mese, ha Imi vár, menni kell.

Szóval ott álltam szőrös, vagy szőrtelen lábammal az edzőterem  bejáratánál dermedten a félelemtől, és  folyamatosan Anakreón gimnáziumban tanult sorai pörögtek az agyamban:

,,...ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő,
s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre... "

Még utoljára átgondoltam életem és munkásságom, vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem, először azzal szembesültem, hogy a teremben van kb. 900 kg izom és 65 kg zsír. Ez utóbbi voltam én. És úgy éreztem, ez a 65 kg zsír máris ég.