Ez az örökzöld dal ugyebár már csak emlék... (Sóhaj...) Vasárnap délutáni sütizések barátokkal, szerelmekkel, szerelmi viharokban csapzott unokatestvérekkel, szülőkkel ... mindig az aktuálisan a környék legjobb cukrászdájának kikiáltott helyen, de szép is volt!
Ma a cukrászda legfeljebb tyúkrázda lehet, hiszen a fehér liszt és cukor találkozása még a legelvetemültebb álmokban is tilos! (Pedig a restaurant feliratot néha tényleg rétesdombnak olvasom:) Úgy látszik, még nem teljes az életmód-váltásom:))
Az ókori görögöknél mennyivel egyszerűbb lett volna...vagy mégsem?
Az első, i. e. 776-ban rendezett olimpián még csak egy versenyszám volt: a futás. A későbbiekben nem csak a sportágak száma, hanem az atléták táplálkozása is jócskán bővült - például egyre több húst ettek, vagyis a manapság divatos Atkins-diétához hasonló étrendet követtek.
A Múlt-kor című folyóirat szerint az ókori Görögországban a hétköznapi emberek étrendje kenyérfélékből, zöldségből és gyümölcsből állt. A tengerparton élők leggyakoribb étele a hal volt. Az ókori olimpikonok általában a görög városállamok társadalmának felső rétegéből kerültek ki, hiszen csak a tehetősebb családok engedhették meg maguknak, hogy gyermekeiket fehérjében gazdag hüvelyesekkel és húsokkal etessék. Utóbbiak márpedig elengedhetetlenek az izmok fejlesztéséhez. A legkorábbi feljegyzések sajtban és gyümölcsben gazdag étrendet írnak elő az olimpikonoknak, ám ez az étrend az idők során egyre több és több húst tartalmazott. A kor más diétái tiltották a kenyérfélék fogyasztását verseny előtt, és inkább szárított fügét javasoltak helyette.
Krotóni Milón például naponta kilenc kiló húst és ugyanannyi kenyeret evett meg, és három kancsó bort ivott. Olimpiában a vállára vett egy négyéves bikát, és körülhordozta a stadionban, majd felszeletelte az állatot és egymagában ette meg egy nap alatt- írta egy korabeli író könyvében.
S ha már gladiátorok: az egykori Asia Minor provincia (ma Törökország) fővárosa, Epheszosz közelében feltárt, mintegy 70 sírból álló gladiátor-temető leletei is egy nagyon izgalmas tévhitet oszlattak el: a csontok vizsgálata bizony cáfolja a római harcológépek testfelépítéséről szőtt hollywoodi elképzeléseket. A Törökország területén fekvő temetőben nyugvó gladiátorok nem drabális húsevő-hústornyok, hanem sokkal inkább túlsúlyos vegetáriánusok voltak.
A "nagy csalás" persze nem a hollywoodi kasszasikerekkel kezdődött: már a korabeli mozaikok is megtermett izomkolosszusokként ábrázolják a gladiátorokat. Ám a történészek szerint ez inkább korabeli píárfogás lehetett, mellyel a harcosok macsó imázsát akarták javítani, semmit hű képet adni valódi testalkatukról.
A csontok vizsgálata alapján megállapították: a gladiátorok valójában árpa- és bab-diétán éltek. Hogy ez elég egyhangú koszt volt, szinte tuti. Az egyhangú diéta különös módon a harcosok ereinek és idegrendszerének védelmét szolgálta, hiszen a lerakódott zsírrétegen jól feszült a testüket óvó páncélzat, az ütésektől pedig óvta a belső szerveket.
A gladiátorok inkább felszedtek magukra pár kilót harc előtt, semmint hogy megszabadultak volna a felesleges súlytól.
Szóval, gladiátor sem leszek:))))
Cukrászda, sütizések..."rétesdomb"... |
||
|
Ezek tényleg finom és jó dolgok! Nézzük a másik kulcsjátékost, a szénhidrátot. Fodor Imre
"Csak a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot" |
