Ahogy rászántam magam arra, hogy felhívjam Imit máris elképzeltem, hogy milyen is leszek izmosan.
Talán elég ha csak annyit árulok el ezekről a fantáziálásaimról, hogy egy ugrással végre minden szempontból megfeleltem magamnak: csodás izmos test, elképesztő sárm, bájos mosoly, utánozhatatlan eredetiség, megnyerő intelligencia...Ki tudna majd nekem ellenállni?!
Elmosolyodtam. Éreztem a reményt, az örömöt és a régóta nem tapasztalt felszabadultságot, ahogy dübörögtek bennem...és valahogy minden teljesíthetőnek, egyszerűnek, magától értetődőnek és könnyűnek tűnt. Lenéztem a pocakomra és nagy sóhajokkal búcsút intettem neki és minden önutálatnak, kisebbrendűségi érzésnek. Vettem egy mély lélegzetet és eldöntöttem, hogy újjászületek. És megkezdődött a visszaszámlálás...
Egy hónap volt vissza a nyaralásig, gondoltam ez idő alatt ha nem is Mr. Universe leszek, de szép kockás hasam és formás mellizmaim megelégedettséggel töltenek majd el.
Tényleg keményen edzettem, heti négyszer bő másfél órákat, majd még 40 perces kardio, Imi is csak elismerően simogatta a buksimat és hümmögött. Az izomlázak elmúlása után be kellett vallanom magamnak, hogy a kényszeredett pocak-méricskéléseim nem sok eredményt hoztak: ment le pár kiló és pár centi is, de hát ez még elég messze volt az elképzelt álomtesttől. És kénytelen voltam végre meghallani Imi mondatait, amit első találkozásunkkor mondott: csodák nincsenek, csak munka van. Egy hónap alatt lehet részeredményeket elérni, de az álom-alakért sokáig kell még dolgozni.
Bármennyire is harsog a média és a reklám világa, hogy ettől vagy attól a teától, kapszulától, csodagéptől pár nap vagy hét alatt minden megváltozik örökre a valóság az, hogy életmódot kell változtatni. Anélkül nem megy. És ez egyáltalán nem könnyű. Komoly munkát igényel megszokni, hogy előre kell tervezni, hogy a könnyen és olcsón elérhető ételek a legtöbbször tiltólistán vannak számunkra. És nem mindig könnyű "felfedezni új ízeket" és legyűrni azt a gondolatot, hogy nem sokban különbözöl egy nyúltól, miközben egy salátát próbálsz magadévá tenni, pláne, hogy az egész műveletet ebédnek is csúfolod. Az meg végképp nem könnyű, hogy csak két aranygaluska darabot vegyél el egy kis vaníliaszósszal (természetesen egy kíméletlen edzés után), miközben felderengenek azok a napok, mikor egy vödörrel is megettél (volna) ebből.
Ami a vigasztaló ebben mégis, hogy az ember az egyik olyan lény a földön, amelynek teste a legjobban és leggyorsabban tud alkalmazkodni a változó körülményekhez, összehasonlítva más élőlényekkel. Változékonyak vagyunk, ezért is tudtunk idáig fennmaradni.
Arról nem is beszélve, hogy egy csomó pozitív hozadéka is van az edzésnek: megnyugszol, kevésbé fog rád hatni a stressz, kiegyensúlyozottabb leszel...és jobban fogsz aludni.
Ami lassan jön azért egyszer úgyis megérkezik. S talán jobban is örülünk majd neki. Hiszen keményen megdolgoztunk érte.
