Imi tudja

Egyik este - a tükör előtt állva - elérkezettnek láttam az időt, hogy megváltozott izomzatom látványát megosszam a nyilvánossággal. Egyelőre sajtótájékoztatót nem terveztem, bár kétségtelenül jó vagyok sajtómeghívók és közlemények írásában és egy Rogán egypercesnél is érdekesebb tudnék lenni. Arra gondoltam, most még elég, ha zártkörűen, a férjemen tesztelem a látványom.

Két hónapnyi edzés után a karomon látható dudorok már nem véletlenszerűek, hanem határozott izomzatra utalnak. Az integetőhájam már nem (annyira) lötyög, a vállam kerekedik, hónaljban is erősödtem. Imi szerint fölülnézetből szép vagyok. Le is fényképezett föntről, hogy meg tudjam nézni. Remek!  Az én legelőnyösebb oldalam, a tetejem. Kár, hogy ezt - mivel magas vagyok - elég kevesen látják.
Ha lentebb nézem magam, akkor a combom is feszesebb lett, ha befeszítem, már simán visszapattanna róla egy légy. Mostanában egyébként aggasztott, hogy a nadrágok feszülnek rajtam ott is, ahol korábban nem. Megijedtem, hogy meghazudtolva minden egyetemes elméletet, én a sporttól hízom, de Imi azt mondta: ,,nem, nem, csak alakulsz". Ha ezek mellett még feltételezem, hogy hátul, ahol nem látom magam, legalább akkora testbéli változás tapasztalható, mint elöl, akkor van mit megmutatnom.

Jelentős változás mutatkozik a teljesítőképességemben is. Már nem rogyok össze 10 fekvőtmasz után, nem könyörgök az életemért 10 perc biciklizést követően, egyre nehezebb súlyokat vagyok képes emelgetni egyre hosszabb ideig és simán beintek a lábtoló gépnek bármilyen veszedelmesen is magasodjon fölém. Jobban teljesítek. (Az önbizalom deficiten még dolgozom.) 

Az esti Nagy Megmutatáshoz kellőképpen előkészültem. Barnító krémem nem volt ugyan itthon, de az túlzásnak is tűnt, ezért csak sima testápolóval kentem csillogósra magam. Kicsit gyakoroltam a tükör előtt, befeszítettem itt-ott, ellenőriztem, minden izom a helyén van-e. A tévében láttam, hogy ilyenkor néhány fekvőtámaszt is érdemes csinálni, de ezt kihagytam, mert a kád mellett nem volt elég hely. Vettem egy nagy levegőt, beléptem a nappaliba, ahol a férjem mit sem sejtve nyomogatta a távirányítót, teljes összpontosítással igyekezett dönteni Kálmán Olga és Éjjel-nappal Anikó között.
Simán álldogáltam egy darabig, Az arcomon tartósítottam egy mosolyt arra számítva, hogy bármelyik pillanatban rám nézhet. De nem nézett, hanem döntött. Kálmán Olga mellett. Ennél a pontnál kénytelen voltam bevetni némi torokköszörülést, krákogást, hogy legalább a hangommal próbáljam magamra vonni a figyelmet.
- Mi az? Baj van? - kérdezte a férjem szemét még mindig Kálmán Olgán tartva.
- Megnézed az izmaim? - kérdeztem.
Ez már elég érdekesnek tűnhetett ahhoz, hogy meredten rám bámuljon.
- Hogy midet?
- Hát az izmaim. Szerintem vannak. Megnézed?
Itt már választ nem vártam, kihasználtam a röpke döbbent szünetet és belevágtam. Igyekeztem a profik minden mozdulatát utánozva befeszíteni, pózolni, forogni, elöl-hátul, jobbról-balról megmutatni magam. (A tetejemre nem dolgoztam ki sajnos stratégiát.)
A férjem szeme nagyobbra nőtt, mint az lehetséges, szólt volna, de úgy láttam, belészorult minden. Amit nyújthattam, több lehetett annál, mint amit befogadni képes. Aztán egyszerre robbant ki belőle minden, amit pár percig sikerült visszatartania: éktelen nevetésben tört ki.
Aznap már nem sokat beszéltünk. Ő egy darabig még a szemeit törölgette, én meg visszabújtam a fürdőszobába és lejátszottam mindazt, amit 5 perccel korábban a nappaliban produkáltam. Nem találtam viccesnek.
- Mi volt olyan mulatságos? - kérdeztem másnap, még mindig sértődötten.
-Hááááát, sok mindent láttam már, de olyat még nem, hogy valaki a kacsás pizsamájában tartson erődemonsrációt.Nem tudom, mit akartál az egésszel, de vicces voltál.
- Az izmaim...
- Vannak izmaid is? Azokat nem vettem észre.... Mikor mutatod meg?

	Minden kezdet nehéz, de ha belejössz...
	Sokszor történik meg velem, hogy amikor elmegyek vásárolni nem csak a termékek árára öszpontosítok, vagy hogy miből mennyit vegyek, hanem az embereket is szemlélem. Figyelem őket és a belső kényszeremet, kénytelen vagyok elfolytani. Milyen belső kényszer? Szívesen odaállnék hollywoodi mosollyal, udvarias megszólítással egyesek elé, miközben egy lendülettel a farzsebemből nyújtanám a névjegykártyámat: - Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Fodor Imre vagyok és ha neked is tetszik, a leendő személyi edződ. Edzenél velem? Közvélemény kutatást végeztem hölgyismerőseim körében, akik nem éppen Naomi Campbell testalaktúak, hogyan reagálnának ilyen helyzetben. Többféle választ kaptam: 1. Olyat lekeverne, hogy én ülnék a bevásárlókocsiban a bevásárolandó termékek helyett. 2. Csak annyit mondana: Köszi, de nem. Jól érzem magam a bőrömben. 3. Elküldene olyan helyekre, melyek leírásához a 18+ felirat is kevés lenne. Következtetésül levontam, nem ez a jó taktika. De akkor hogyan szólitsam meg őket? Hogyan segíthetnék? Úgy gondolom, sokan eljátszottak már a gondolattal, hogy mit tudna kihozni belőlük egy személyi edző. Kollégáim nevében is nyugodtan ki merem jelenteni: a maximumot. William Sheldon 1942-ben elkészített egy sémát, ami alapján meghatározható, hogy egy emberben a 3 testtípus milyen arányban van jelen. Sheldon szerint a 3 jellemző azt tükrözi, hogy a fejlődés során melyik embrionális csíralemez kapott nagyobb hangsúlyt az adott személyben. A vizsgált emberben mindhárom testalkat 1-től 7-ig terjedő skálán értékelhető: 1. ENDOMORF (gyomorember) Gömbölyded testalkat, széles mellkas, kerek has, hízásra hajlamos, az izomzat viszonylag gyenge, rövid végtagok. Erős motivációra van szüksége. Átlagon felüli erővel rendelkezhet. Kerülnie kell a cukrot és a nagy mennyíségű sót. 2. MEZOMORF (izomember) Csontjai, izmai nagyok és erősek. Kemény, markáns megjelenésű ember. Az átlagosnál gyorsabb fejlődésre képes. 3. EKTOMORF (idegember) Termete hosszú, vékony, végtagjai hosszúak, izomzata fejletlen. Szinte képtelen a zsír felhalmozására. Fejlődése érdekében sok alvást és pihenést igényel. Nem ajánlott számára a mindennapi edzés. Természetesen bizonyos fokig mindenkiben keverednek ezek a jellegzetességek. Testünk összetétele, csont, izom és zsírtaltamának arányai alapvetően genetikusan (örökletesen) meghatározottak. Nagyon nehéz meghatározni kiből mit lehet kihozni, főleg első ránézésre, ezért nem lehet az első találkozáskor a személyi edzőtől elvárni, hogy azonnal rávágja, mikorra lehet látható változást elérni.  Lényeg a türelem, a kitartás és az akaraterő. Ha ez a trio megvan, akkor nem lehetnek akadályok.  És ha már tényleg elhatároztad, hogy lejössz az edzőterembe, akkor tedd fel magadnak ezt a néhány kérdést: Mi a célod? Biztos, hogy saját érdekedben csinálod és nem más(ok)nak akarsz megfelelni? Eldöntötted biztosan, hogy a célodat el akarod érni? Milyen áldozatokra vagy képes a célod elérése érdekében? Mennyire vagy türelmes magaddal és a testeddel szemben? Ha készen állsz, ne várj tovább, vágj bele! A változás rajtad múlik. Én segítek. Fodor Imre személyi edző