Imi tudja

..és még sorolhatnám, hogy milyen táplálékkiegészítők vannak. Kissé rémisztőnek hangzik, hogy aminosavak. Atya ég! Savak! Csak úgy fogom és megeszem? Persze. De ne rohanjunk ennyire előre...

17 éves voltam. Már fél éve  komolyan karatéztam.  Ez idő tájt 52 kilót nyomtam vasággyal együtt. Ennek ellenére olyan önbizalmam volt, hogy bárki ellen ki mertem volna állni. Az más kérdés, hogy mi lett volna a kimenetele. Valószínű az, hogy az ellenfelem a röhögésbe halt volna bele és nem az ütésembe. De a lényeg nem is ez, hanem hogy optikailag nem voltam a toppon.
Eltelt 2 év és egyik este kedves karate mesterem meglátogatott bennünket (mivel a család barátja). Édesapámmal beszélgettek, közben enyhén borozgattak. Én is otthon voltam. Úgy éreztem, vagyok annyira férfi, hogy közéjük ülhessek. Egyszer csak szóba jött a fizikumom. Gondoltam, témánál vagyunk és minden oké lesz. Szálkásnak, szépnek láttam magam a tükörben. Mesterem véleménye ennek szöges ellentéte volt. Finoman megjegyezte, hogy elég kevés a karate. Jó lenne mellé egy kicsit edzőterembe is járni, de ha már járok, akkor kellene fehérjét is inni. Ekkor már édesanyám is csatlakozott a társasághoz. Mesterem valahonnan elővett egy nagy zacskót, ami tele volt valami fehér porral. Felrakta az asztalra és azt mondta: ,,Na ezt kellene meginni." Gondolhatjátok mi történt! Szüleim egymásra néztek, és kb. egyszerre mondták: ,,Ezt? Erre a mesterséges cuccra a gyereknek nincs szüksége." Én csak annyit mondtam, hogy legalább hadd kóstoljam meg. Aggodalmas arrcal megengedték. Finom volt, de ettől még nem igazán lelkesedtek érte otthon.

Teltek, múltak az évek, Szombathelyre költöztem a főiskola miatt. Egyre kevesebbet tudtam karate edzésekre járni és úgy gondoltam, ha már nincs idő a küzdősportra, akkor marad a ,,gyúrás”. A főiskola előtt  már járogattam edzőterembe, tanulgattam egy s mást, s bár előtte is ittam, rendszeresen Szombathelyen kezdtem fogyasztani a táplálékkiegészítőket. Szüleim még mindig féltettek, ezért a körzeti orvosunkkal átnézették, hogy mit is tartalmaznak ezek a szerek. A doktor megnyugtatta őket, hogy semmi ártalmasat, nyugodtan igyam ezeket.
Az utolsó mondat a lényeg: Nyugodtan igyam!

Picit nézzük meg mi is az a fehérje. Ha az előző írásomat idézem:,,A fehérje az izomzatunk építőköve. A fehérjét a szervezet aminosavakra bontja, és ilyen formában használja fel. Természetes formában a fehérje megtalálható húsokban, tejtermékekben, tojásban és kis mennyiségben növényekben.”
Kétfajta fehérje fajtát különböztetünk meg. Az állati eredetű fehérje teljes értékű fehérjeforrás, mely tartalmazza az összes szükséges aminosavat. Másik fajta a növényi eredetű fehérje, melyben nem található meg az összes aminosav. A fehérje nem raktározódik a szervezetünkben (nem úgy mint a zsír), ezért folyamatos utánpótlásra van szükségünk kis adagokban. Összegezve: ha nem viszünk be megfelelő mennyiséget belőle, ne várjunk nagy csodát a testünk fejlődésétől. A fehérje felépíti, karbantartja és regenerálja az izmainkat.

Milyen élelmiszerek tartalmaznak is fehérjét? A baromfi, marha, borjú, bárány, vadak, halak, tengeri gyümölcsök, tejtermékekből a joghurt, túró (sovány), tojás (fehérje), szója, tofu, diófélék, mogyorófélék, magok, lencse, szárazbab, szárazborsó, babcsíra, szójacsíra. Soroljam még? Igen, jó látjátok, ebből a listából hiányzik a pacalpörkölt, a körömpörkölt, a kolbász, a hurka és a zsírszalonna. Bár egy jó kis kakastaréj... vagy egy kis tepertő. Ugye milyen finomak? Csak az az elkeserítő, hogy nagyon magas a zsírtartalmuk. 
Ha bemegyünk egy edzőterembe kicsi a valószínűsége, hogy magas fehérjetartalmú sültcsirkét rendelhetünk a recepciónál. A fehérjét inkább por alakban árulják ezeken a helyeken.  Akár egy egyszerű tejsavó fehérje por is lehet, amit vízzel vagy tejjel higítanak fel. Ez nem szteroid, ettől nem puffadunk fel és nem lesznek mellékhatásai.  A mellékhatás maximum az, hogy az izmaid boldogok lesznek, mert plusz fehérjéhez jutnak,

Na, ezt kellett a szüleimnek is elmagyarázni, és ezt szépen, lassan el is fogadtak. A fehérje nem ellensége, hanem barátja a szervezetednek, az izmaidnak!

Ez az örökzöld dal ugyebár már csak emlék... (Sóhaj...) Vasárnap délutáni sütizések barátokkal, szerelmekkel, szerelmi viharokban csapzott unokatestvérekkel, szülőkkel ... mindig az aktuálisan a környék legjobb cukrászdájának kikiáltott helyen, de szép is volt!

Hajlamos vagyok hinni abban, hogy némelyik gépnek lelke van. Ha megunja a munkát, az állandó szolgálatot, akkor fogja magát, választ egy megfelelő pillanatot és jól kibabrál az emberrel, azaz velem.  Mert miért pont akkor nem indul a számítógép, amikor sürgősen kellene megírnom és elküldenem valamit? A hajszárító miért pont azon a reggelen krepál be, amikor vizes a hajam, kinn tombolnak a mínuszok és rohannom kellene az iskolába a gyerekkel? És a mosógép miért akkor adja meg magát, amikor egy árva fillérem sincs szerelőre? Mert ilyenek! Lesből támadnak, amikor a legkiszolgáltatottabb vagyok. Meg akarják mutatni, hogy nélkülük nem megy.

Egyik este - a tükör előtt állva - elérkezettnek láttam az időt, hogy megváltozott izomzatom látványát megosszam a nyilvánossággal. Egyelőre sajtótájékoztatót nem terveztem, bár kétségtelenül jó vagyok sajtómeghívók és közlemények írásában és egy Rogán egypercesnél is érdekesebb tudnék lenni. Arra gondoltam, most még elég, ha zártkörűen, a férjemen tesztelem a látványom.

Amikor végre eldöntöttem, hogy elkezdek edzeni, két hatalmas problémával szembesültem.

Találok-e egy olyan konditermet, ami közel van, megfizethető, ahol nem kell Armani pólóban megjelenni, hogy embernek érezzem magam és ahol nem lesznek izompacsirták, akik nyilvánvalóan csakis azért járnak egy konditerembe, hogy puszta jelenlétükkel megerősítsék: hát elég gázul nézek ki.

Ma már teljesen világos számomra, hogy ezek a félelmek inkább szóltak rólam, mint a valóságról.

Azt hiszem, megpályázom az Ig Nobel díjat. Ezt minden évben azok a kutatók kapják, akik fura, vicces dolgokat kutatnak. Idén két kiemelt díjazott volt. Az egyik az a csoport, amelyik felfedezte, hogy a ganajtúró bogarak  egy tökéletes ürülékgolyót gyúrnak, utána felmásznak a tetejére, és addig táncolnak rajta, míg be nem tájolják magukat a csillagok alapján. A másik díjazott két amerikai kutató volt, akik rágás nélkül lenyeltek egy-egy leforrázott, döglött cickányt, majd több napon át vizsgálták saját székletüket. Arra voltak kíváncsiak, hogy az állat mely csontjait kakilják ki a végén egészben.
Az én kutatási területem egyáltalán nem ilyen gusztustalan, viszont rendkívül tudományos. Namármost, én azt a megfigyelésemet szeretném publikálni, miszerint az edzőtermekbe délelőtt csak férfiak járnak (meg én, de én a kutató vagyok, úgyhogy női mivoltom ilyeténképpen nem számít). Ebből a megfigyelésemből következtetéseket kívánok levonni, valahogy így:
Annak, hogy csak a  férfiak járnak délelőtt edzőterembe a következők az okai:
- a férfiak nem dolgoznak délelőtt
- a férfiak délután dolgoznak
- a férfiak egyáltalán nem dolgoznak, a pénzt az asszonyok keresik, ők meg abból járnak edzőterembe
- a férfiakat jobban érdekli a testszerkezetük, mint a nőket
- a nők félnek edzőterembe járni, főleg olyanba, ahol ennyi férfi van (és azért van ennyi férfi, mert a nők félnek bemenni)
- a nők másik edzőterembe járnak, mint a férfiak (én meg eltévedtem, csak még nem szólt senki)

A kutatásaim érdekében néhány délelőtti férfit igyekeztem közelebbről megismerni:
Ásító Fiú kizárólag egyetlen gyakorlatsort végez, de az az egész délelőttjét kitölti. A gyakorlat a következő:
Elhelyezkedés a fekvőpadon hanyattfekvésben, egy.
Nagy ásítás kézhasználat nélkül, kettő.
Szemlecsukás nyújtott lábbal, három.
Lemerülés alfa állapotba, négy, öt, hat....hét...............nyolc
Fölriadás, súlyzó egyszeri hirtelen kinyomása, kilenc
Szemdörgölés páros kézzel, felülés, tíz
Elhelyezkedés a fekvőpadon hanyattfekvésben, egy...
Ásító Fiú ezt a gyakorlatsort kb. 15 perc alatt képes végrehatjani, és akár ötször is megismétli pihenés nélkül.

Imi az egyetlen férfi az életemben, aki még csak kizárólag abban az állapotban látott, amelyik állapotom egyébként minden férfi elöl rejtegetni igyekszem. Mert lássuk, mi is az, amit én nap mint nap mutatok neki:

- 1 db tetőtől-talpig izzadt test
- 1 db kivörösödött fej
-  min. 2 db átizzadt, kinyúlt ruhadarab, úgymint nadrág és póló
- 1 db minden sminktől mentes, s ezért minden hibáját megmutató arc
-  néhány csomó csapzott haj

Nagy élmény lehet minden másnap ezzel a verejtékcsomaggal szembesülni, és akkor még az enyéb apróságokról, úgymint az 1 db X lábról (csak az egyik az) és a kissé hájas testrészeimről, meg a be nem álló számról nem is beszéltem.  (Aki nem ismer, az előtt most bizonyára megjelent egy női Quasimodo, de azért az túlzás, időnként tudok jól is kinézni, csak ez az, amit az edzőteremben még nem sikerült bizonyítanom.)

Imi az egyetlen férfi az életemben, akinek megengedem, hogy hozzákössön különféle gépekhez, beültessen furcsa szerkezetekbe, megpakoljon súlyokkal,  kitekerje a kezem, csavargassa a lábam, nyomogassa a hasam... És mindezekhez csak annyit fűz hozzá: ,,Jó lesz." Olyan meggyőzően mondja, hogy a kedvéért képes vagyok be-, föl- és rámászni a legkegyetlenebbnek tűnő edzőtermi kínzóeszközökre  sutba vágva minden elővigyázatosságom. Aztán mikor már benn, fönn vagy rajta vagyok, akkor ijedtemben mindent megcsinálok: kinyomom, behúzom, feltolom és emelem, majd a végén megállapítom, hogy ,,jó volt".

(Borsodi Áginak és Dér Juditnak ajánlva)

Örömmel jelentem, van egy izomszerű kinövésem. Egyik este vettem észre a tükörben a bal karomon. Onnan gondoltam, hogy ez most nem daganat, hogy a másik karomon is felfedeztem egy hasonlót, és ennyire szimmetrikusan nem lehetek rákos. (Vagy mégis?)
Vártam két napot, nem múlt el, és Imi is megerősített, hogy ez bizony az, aminek látszik, úgyhogy most rettentően örülök. Két db tartósnak bizonyuló izomkezdeményem van. Mindez cirka három hetes edzés után. Mi lesz így belőlem? A férjem szerint remek bevásárló háziasszony, aki végre maga is fel tudja cipelni a két karton ásványvizet a másodikra. Szóval a férjem is boldog a szatyoremelő-izomkezdemények láttán, és  innentől eltökélt híve lett az én testépítő projektemnek.

Ahogy rászántam magam arra, hogy felhívjam Imit máris elképzeltem, hogy milyen is leszek izmosan.

Talán elég ha csak annyit árulok el ezekről a fantáziálásaimról, hogy egy ugrással végre minden szempontból megfeleltem magamnak: csodás izmos test, elképesztő sárm, bájos mosoly, utánozhatatlan eredetiség, megnyerő intelligencia...Ki tudna majd nekem ellenállni?!

Bea többször utalt már rám, hogy az én inspirációmra kezdte el a rendszeres edzést Imivel. Tényleg jó látni, ahogy Bea mozog és folyamatosan fejlődik, ő megy, én érkezem Imihez, aztán jönnek utánam, minden olajozottan működik. Egyszerűen természetessé vált, hogy ott vagyunk, végezzük a gyakorlatokat, jól kifáradunk, öltözés és aztán jön az a kellemes, megnyugtató érzés, hogy igen, ma jól megdolgoztam azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben.