Sikerült olyan hosszan elmélkednem a súlygyarapodás kérdésén, hogy közben híztam egy kilót. Erre a hétvégén, a szüleimnél jöttem rá, mert nekik van mérlegük. (Nekem azért nincs, hogy ne kelljen szembesülnöm efféle csúfságokkal.) Szóval ha 3-4 havonta elmegyek anyuékhoz, akkor titokban ráállok a mérlegre. Az eredménytől függ, hogy megosztom-e a családdal a kilók számát. Ha fogyok, akkor körberohanom a házat a jó hírrel, most viszont a mérleg szerint híztam, ezért közöltem apuval, hogy szar a mérleg. Még flegmán odaszúrtam azt is, hogy ideje lenne beállítani, vagy venni egy újat, nem egy nagy kiadás. Ebből persze kisebb családi csetepaté kerekedett, mert apu minden műszere és ketyeréje köztudottan precíz és pontos, tehát ki van zárva a tévedés és különben is kikérik maguknak, meg aztán ez a mérleg mindig igazat mutat. Odáig fajult a veszekedés, hogy apu hozott öt kiló bontatlan lisztet, rátette a mérlegre, és megnéztük mit mutat. Na? Mit mutatott? Hát 5 kilót. Basszus, ezt bebuktam. Dupla szényen a nagy szám és a nagy súlyom miatt. Híztam. De mi a fenétől? Nem is látszik. Két lehetőség van: vagy az agyam térfogata nőtt, vagy a hajam és a körmöm hosszabb a szokásosnál. Vagy a harmadik, ami a legrosszabb: daganatom van és az növekszik bennem, úgyhogy hamarosan meghalok.
Biztos, ami biztos, aznap nem ettem, inkább megnéztem a google-ban, hogy találok-e ,,súlygyarapodás ok nélkül" címszó alatt valamit. A terhességen kívül nem írtak semmiről és mint tudjuk, az sem ok nélkül következik be. Még megkörnyékeztem a fiam, mert ő mindig olyan cukin-elfogultan bókol, bármilyen rosszul nézzek is ki. Szükségem volt egy jó szóra. Benne nem csalódtam, most is dicsért. Közölte, hogy a hasam és a derekam mintha kicsit hájasabb lenne, de ez jó, mert ,,tudod anya, én szeretek nagy, puha hason aludni," Kösz.
Család kilőve, már csak a facebook-os barátokra számíthattam, ha értelmesen akartam társalogni arról, mi legyen a mindenki + mérleg szerint is növekvő plöttyedtségemmel. És akkor Balázs azt írta, Imi tudja...