Míg az emberek többsége a fogorvostól, a vérvételtől, a pókoktól és a végbéltükrözéstől tart, addig én leginkább a fodrászoktól, a próbafülkéktől és az edzőtermektől félek. Minden olyan dolog frusztrációt okoz bennem, amiben hiányosságot szenvedek. Például mindig dús, fényes, szélben és esőben is tartós hajra vágytam, de mivel ez nincs, így félek a fodrászoktól, mert némelyik képes az egyébként is gyenge adottságaimon tovább rontani. A próbafülkékben pedig valamilyen rejtélyes módon mindig szélesebb vagyok, mint az otthoni tükörben és a felülről jövő világítás miatt minden bőrhibám halmozottan jelentkezik. Egy-egy vásárlás során ezért éveket öregszem és jópár kilót hízom.
Az edzőtermekkel is számtalan problémám van. Sorolom:
- Egy edzőteremben mindenki izmos, kigyúrt, szép és fiatal, én nem vagyok szép, 40 múltam, egy gramm izom sincs rajtam és még a napon sem voltam idén.
- Fogalmam sincs, mit kell csinálni a gépekkel. Némelyiken azt sem tudnám, hogy állni vagy ülni kell-e. Amilyen szerencsétlen vagyok, az egyik biztos benyel, felteker vagy a fejemre esik.
- Ennyi idős korára mindenki tudja, hol kell bekapcsolni egy futógépet. Csak én nem.
- Egy edzőteremben mégse mászkálhatok a kinyúlt és foltos tornagatyámban, de addig nem akarok költeni sportszerkóra, amíg ki nem derül, hogy másodjára is lesz merszem elmenni. De akkor mit vegyek fel?
- Jó lenne, ha segítene valaki. Talán egy személyi edző. De kit szólítsak meg és hogyan, ha nem ismerek senkit? Egyébként is, egy ilyen nyiszlettel ki foglalkozna szívesen?
- És egyébként is, tuti, hogy mindenki a bénázásomon röhög majd a hátam mögött.
Mindezek ellenére már régóta kacérkodom azzal, hogy elmegyek egy edzőterembe és elkezdem formázni a testszerkezetem. Odáig jutottam, hogy naponta megnézem valamelyik termet ... távolról. Az egyiknek még az ajtajáig is elmerészkedtem, de persze a nagy belépőig nem jutottam el. Magam sem értem, hogy én, aki a legrázósabb szitukban is rendkívül magabiztosan tudok viselkedni, mindent elintézek, megoldok, letárgyalok és elrendezek, ettől most mi a fenéért szorongok.
